Lila szallanderek

Nem sokkal az első fekete szallanderek kialakítása után már tudtam, hogy lesz kék szallander, meg havanna szallander is. Azt is tudtam, hogy néhány további keresztezéssel a lila szallandert is létre tudom hozni, de akkor még úgy gondoltam, hogy ez az árnyalat nem lesz annyira egyedi, nem fog annyira különbözni a kék szallandertől, hogy önálló létjugosultsága legyen és csak bonyolítani fogja a sokak számára amúgy is nehezen értelmezhető színskálát. Néhány évvel ezelőtt azonban Baróton, Velencei András tenyészetében spontán módon született néhány lila szallander egyed, melyek meggyőztek arról, hogy ez a szín is van annyira érdekes, meg különbözik annyira a már meglévő három színváltozattól, hogy érdemes legyen vele foglalkozni és ezzel tulajdonképpen kimeríthetjük a szallander színskálát.

Lila szallander anyanyúl

Miért mondom, hogy a lila szallander létrehozásával kimerítjük a szallander színskálát? Ennek megértéséhez alá kell merülnünk egy kicsit a mendeli genetika bugyraiba. Ahogy azt már korábban is írtam, a szallander szín kialakulásáért öt különböző locus alléljai felelősek. Ezekből három locuson nincs mozgásterünk, ha a szallander színcsalád keretei között akarunk maradni, két locuson viszont játszhatunk a különböző allélok kombinációival. Az A, B és G locusokon mindig ugyanazon recesszív allélpároknak kell lenniük ahhoz, hogy szallander színről beszélhessünk, nevezetesen a sárga pigment termelődését gátoló achiachi-nek, a fekete színt visszaszorító bb-nek, és a szőrszálak gyűrűs színeződését megszüntető gg-nek. Ez utóbbi kettő adja a szallander és türingiai színcsaládra jellemző hullámos oldalrajzot és pigmentáltabb végtagokat is.

Van viszont két locusunk (a C és a D), ahol úgy játszhatunk az allélokkal, hogy közben a szallander szín legfőbb jellegzetességei - a sötét végtagok és oldalrajz, a sárga pigment (feomelanin) hiánya és a világos hát - megmaradnak. Alapállásban mindkét pozícióban a domináns allél található (CCDD), az eredmény pedig a klasszikus, avagy fekete szallander (achiachibbCCDDgg). Ha a C locuson létrehozunk egy recesszív allélpárt (ccDD), akkor a fekete pigment olyan módosuláson megy keresztül, melynek következtében csokoládé színű lesz, az eredmény pedig a havanna szallander szín, ha viszont a D locuson jön létre a recesszív allélpár (CCdd), akkor a fekete pigment kisebb koncentrációban jelenik meg a szőrszálakban, így kéknek fog hatni, ezáltal létrehozva a kék szallander színt.

 

Tekintve, hogy a C és a D locuson is csak két-két allél található és tudva, hogy a többi locuson nem eszközölhetünk változtatást, nyilvánvalóvá válik, hogy már csak egyetlen kombinációt hozhatunk létre, mégpedig a ccdd-t. Ez esetben a két homozigóta recesszív allélpár hatására egyszerre módosúl és hígul a fekete pigment (eumelanin), az eredmény pedig a szakma által lilának nevezett szín. Én a szépia kifejezést találóbbnak érzem, de ez itt most részletkérdés és a férfiak amúgy sem értenek a színekhez. Ez a lila/szépia színváltozat, ahogy azt a létrehozásának módja is sejteti, tulajdonképpen a kék és a havanna szín közötti átmenetet testesíti meg és íly módon a rajzolat a kéknél valamivel világosabb és tompább fényű, a nem rajzos területeken meg megjelenik a havanna szallanderekre jellemző pasztell bézs szín. Ennél a változatnál a szemek ideális esetben a kék szallanderéhez hasonlóan világos acélszürke színűek, minden más karakterisztikában, úgymint testtömeg, fülhossz, megegyezik a másik színváltozatokkal.

Ideális színárnyalat

Végezetül még egy kis érdekességet szeretnék megemlíteni a lila szallanderekkel kapcsolatosan. Az 1950-es években Hans Nachsteim ötlete alapján Csehországban két tenyésztő, név szerint Jarislaw Fingerland és Vaclac Pem kitenyésztették a cseh megfejtőként ismert fajtát, amely tulajdonképpen egy lilatüringiai színű nyúl, a génképlete pedig AAbbccddgg.   1989-ben ugyanezt a fajtát a német standard Separator néven fogadta el. A fajta különlegessége, hogy mivel négy locuson is homozigóta recesszív allélpárral rendelkezik, ezért bármilyen ismeretlen allélokat hordozó nyúllal keresztezzük, az utódok színe alapján megfejthető az ismeretlen származású nyúl génképlete. Ha például egy keverék fekete színű nyulat (A_B_C_D_gg) cseh megfejtővel keresztezünk és az utódok között lesz egy izabella színű példány is, viszont sem madagaszkár, sem havanna színű kölyök nem születik, akkor nagy valószínűséggel a fekete nyúl kék és sárga hordozó, de havannát nem hordoz, a génképlete pedig a következő lesz: A_BbCCDdgg. Látható, hogy az A locuson nem tudtunk semmilyen következtetést levonni, mivel a cseh megfejtő domináns allélpárral rendelkezik, így az esetleges recesszív allélt mindenképp elnyomja. És itt jön a képbe a székely nyúl lila szallander színváltozata , amely az A locuson is recesszív allélpárral rendelkezik (achiachibbccddgg)és íly módon még sokoldalúbb megfejtőként tud működni. Ha például van egy sárga színű nyúlunk, amelyről tudjuk, hogy a nagyszülei között volt egy kék meg egy csincsilla színű példány is, de nem tudjuk, hogy ő ebből mit örökölt (A_bbC_D_G_), akkor nincs más dolgunk, mint keresztezzük egy lila szallanderrel és várjuk az utódokat. Tételezzük fel, hogy az alomban sárga, frosty, türingiai és szallander színű utódok lesznek, izabella, kék szallander, vagy kék csincsilla viszont egy sem. Kellően magas alomlétszám esetén magabiztosan kijelenthetjük, hogy a sárga nyúlunk hordozza a csincsillát, meg a feketét, de kéket meg havannát nem, a génképlete tehát: AachibbCCDDgg.

Cseh megfejtő, avagy separator

Remélem, hogy ezzel a példával némiképp sikerült érzékeltetnem, hogy a lila szallander színű székely nyúl nem csak haszonállatként, kiállítási nyúlként, vagy házi kedvencként működhet, hanem tulajdonképpen egy miniatűr négy lábon járó genetikai laboratórium is. Bízom benne, hogy a fenti eszmefuttatásom érthetőre sikerült és nem elijeszt a genetikától, hanem inkább meghozza a kedveteket ahhoz, hogy tudatosabban, célratöröbben tenyésszétek a székely nyulat.