IV. Fejezet - Hitler, a kaliforniai

Aki figyelmesen olvasta a blogomat az észrevehette, hogy milyen aprócska populációból indult is ki a székely nyúl, így nem lepődhet meg azon sem, hogy már az első év elteltével idegen vér bevitelére szorultam a túlságosan szoros rokontenyésztés elkerülése érdekében. A kiválasztott egy kaliforniai bak lett, amely az ismert fasiszta diktátorra hajazó hetyke, fekete bajuszának köszönhetően a Hitler nevet kapta. Ez egy nagyon jó kötésű, zömök, rövid bak volt, kitűnő húsformákkal és takarmány-értékesítő képességgel megáldva. Csúcsformában 5 kg körül mozgott, így méretben talált a székely nyulakkal, és mivel színgenetikailag is egészen jól illeszkedett a sallanderhez (homozigóta self, valamint a csincsillával szemben recesszív allél az A locuson), ezért nem volt más hátra, mint lehozni néhány almot tőle.

Hitler

Több anyanyúllal is próbálkoztunk, amiből végül egy egész seregre való Hitlerjugend született, de a székely nyúl megformálásában csak egyetlen nőstény jutott maradandó szerephez, ő viszont oszlopos tagja lett a tenyészkeretnek. Okoskának hívták, mivel egy rendkívül eleven és találékony nyúl volt. Apja kaliforniai színét örökölte, annyi különbséggel, hogy a fekete rajzolata fehér szőrszálakkal volt tűzdelve, ami értő szemek számára egyértelműen jelezte, hogy nem homozigóta self (gg), hanem heterozigóta (Gg) és íly módon tulajdonképpen agouti. Ez természetesen hátrányt jelentett, viszont anyja révén szerencsére sárga hordozó is volt (Bb), ezért sallander színű bakkal keresztezve az utódai 25%-ától még mindig megfelelő színt remélhettünk. 

Okoska, sötétebb orrú testvérével

Két alom született tőle, az egyik I.Sall-től, a második pedig nem mástól, mint II. Sall-től. Az előzetes számításoknak megfelelően mindkét alomban volt sallander színű kölyök, így összesen négy Hitler unokát is sikerült integrálnunk a székely nyúlba. Az első alomból a III. Fejezetben már említett Ludmilla nevű nőstény lett a kiválasztott, aki kifejezetten nagy termetű, szép színű anyanyúl volt, és később fontos szerepet kapott a havanna-sallander projektben (lásd később). A második alom felnevelésébe sajnos belepusztult Okoska, így a tíz napos árvák egy részét pipettával és kutyakölyköknek szánt tejporral próbáltuk meg felnevelni, a három legértékesebbnek tűnőt pedig dajkásítottuk.A három dajkásított kölyök egyikéből lett a fajta talán eddigi legmeghatározóbb bakja, III. Sall, két lánytestvére pedig  Szeplő és Szellő néven maradt fenn a krónikákban. Kettőjük közül csak Szeplőnek sikerült utódokat hátrahagyni, róla a későbbiekben még szót fogok ejteni.

Szeplő

 

A pipettázott kölykök sajnos kevésbé voltak szerencsések, közülük mindössze egy élte túl a kiképzést. Ő egy csincsilla színű nőstény volt és Dorka névre hallgatott. Mint színgenetikailag meglehetősen távol eső példánynak, nem szántunk neki szerepet a székely nyúl kitenyésztésében, de végül házi kedvencnek megmaradt és nem is bántuk meg, mert nagyon jó minőségű utódai lettek, amelyek a mai napig megtalálhatóak az állományunkban.

Dorka lánya, Ayra

Összegezve a fentieket, a Hitleres vérfrissítés kifejezetten sikeres volt, hiszen már az unokái is a célként kitűzött sallander színűek voltak, valamint a kaliforniai vérnek köszönhetően egyértelmű javulás látszott az anyai képességek meg a húsformák terén is.

III. Fejezet - I. Sall hagyatéka

Sajnos nem adatott hosszú élet a fajta megalapítójának, I. Sall-nek. Mindössze tíz hónapos volt, amikor egy figyelmetlenségből nyitva hagyott kapu és egy éppen arra járó új-foundlandi szuka összjátéka hirtelen véget vetett a karrierjének. Szerencsére, ekkorra már szaladgált néhány utódja az udvaromban, így nem kellett attól tartanom, hogy mindent elölről kell kezdenem.

A tragédia bekövetkeztekor három bak, valamint két nőstény állt rendelkezésemre, hogy tovább vigyem I. Sall vérét és folytassam a megkezdett munkát. Továbbá volt még egy nem sallander színű, de genotípusában megfelelő nőstényem is, aki még az ősi thüringiai bakra volt visszavezethető, és akiről a következő fejezetben fogok részletesebben írni. Természetes ilyen kis állomány mellett nem volt szükségem három bakra, így a legkisebbett kiselejteztem, egy másodiknak pedig mindössze egy párzást engedélyeztem, az viszont olyan sikeres volt, hogy ennek köszönhetően még most is jelen van a génállománya a székely nyulakban.

A legszebb, legjobban pigmnetált és legzömökebb bakot II. Sall-nek neveztem el és rá bíztam a munka nehezét. Volt egy apró fehér folt az orrán, ami azt jelezte, hogy recesszíven hordozza a holland tarkaság génjét is, ami később az utódaiban fel is ütötte néhányszor a fejét, tetszetős holland-sallandereket eredményezve. Sajnos II. Sall-ről mindössze egy fotó maradt fenn, amelyen kb. öt hetes, a székely nyúlban hagyott lenyomata azonban kitörölhetetlen; talán nincs is olyan törzskönyv, amelyet ne lehetne visszavezetni rá.

II. Sall öt hetesen

A két nőstényből a Ludmilla nevű volt a szebb, a sors viszont úgy hozta, hogy az intenzív mosakodási szokásai miatt Mosó Sall nevet kiérdemlő, kissé pigmnethiányos és izomszegény nőstény hagyott hátra több utódot. Mosó Sall szintén holland gén hordozó volt, amelyet két lányára is átörökített, Ludmilla pedig főként arról maradt emlékezetes, hogy egy havanna színű kosorrú bak segítségével sikeresen becsempészte a havanna gént a székely nyúlba. 

Ludmilla

Mosó Sall

II. Fejezet - Névválasztás, avagy miért székely a székely?

Az egyik leggyakrabban nekem szegezett kérdés, hogy miért adtam a székely jelzőt ennek a kialakulóban lévő nyúlfajtának, illetve, hogy miért gondolom, hogy szükség van ezekre a nyulakra?

Az államvizgám sikeres megvédése után úgy éreztem, hogy ha már másfél év áldozatos munkájával sikerült valami egyedit létrehoznom, akkor kár lenne azt veszendőben hagyni. Elhatároztam hát, hogy megtartom az I. Sall utódait, sőt, megpróbálom továbbtenyészteni őket és segítségükkel az egész nyúlállományomat sallander színűre formálni. Később jött az ötlet, hogy a különleges színükre és a falusi környezetből származó keverék őseiktől örökölt szívósságukra alapozva egy új fajtát is létrehozhatnék.

A székely emberek élete mindig is szorosan összefüggött a mezőgazdálkodással, állattenyésztéssel. Kevesen lehetnek közöttünk akik dédszüleinek, ükszüleinek nem az állatok jelentették a fő megélhetési forrást. Ennek ellenére azt láthatjuk, hogy nincs egyetlen nemzetközileg elfogadott állatfajtánk sem, míg tőlünk nyugatra - Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában - kis túlzással minden megyének van saját juh-, ló-, szarvasmarha-, vagy baromfifajtája. Ezt tulajdoníthatjuk annak is, hogy az itt élő embereket inkább a haszonelvűség vezérelte és nem törödtek az állatok küllemével, hibáztathatjuk a történelem által ránk zúdított viharokat is, de valószínűbb, hogy egyszerűen csak rossz önmenedzselésről van szó.

Szerencsére az elmúlt években Székelyföldön is érzékelni lehetett, hogy az emberek kezdik felismerni az itteni környezethez, éghajlathoz jól alkalmazkodott tájtípusokban rejlő értékeket és apró, de bíztató lépéseket tesznek a megmentésük érdekében. Ilyen kezdeményezések gyümölcse a nemrég napvilágot látott első - célzott tenyésztésből származó - székely csikó, valamint a kovásznai cigáják törzskönyveztetése is. Én is ennek a mozgalomnak a jegyében választottam nevet az új nyúlfajtának.

Székely ló

 

Kovásznai cigája

A székely nyúl ugyan nem tekinthet vissza olyan gazdag múltra, mint a fentebb említett két fajta, de elődeik a helyi őspopulációból származó, az itteni viszonyokhoz jól alkalmazkodott állatok voltak, ezért úgy gondolom, hogy joggal érezhetjük magunkénak a jelen különlegesebb színű, feljavított képviselőit is. S ha már a székely ember nyulat tart - és ugyan miért is ne tartana? - akkor egészen biztosan szívesebben ad enni esténként egy olyan állatnak, amelyet a sajátjának érezhet és amely jól bírja az olykor mostoha körülményeket is, mint egy érzékeny, tájidegen, messzi országokból származó új-zélandinak, kaliforniainak, vagy akár német óriásnak. Meggyőződésem, hogy a székely nyúl sok tenyésztőnek fog örömet okozni, és remélhetőleg még többeknek fog kedvet hozni, hogy belevágjon a nyúltenyésztésbe.

Székely nyúl

I. Fejezet - És kezdetben vala az államvizsgám

A székely nyúl gyökerei 2010-ig nyúlnak vissza, amikor is végképp eldőlt, hogy a Kolozsvári Állatorvosi Egyetem végére érve a genetika tanszéken fogok államvizsgázni, mégpedig a házinyúl színének öröklésmenetéből. A témám egy új színváltozat létrehozása és rögzítése volt, melynek megvalósításához az akkor tulajdonomban lévő keverék nyulaimmal láttam neki. A kiinduló állományt egy jó küllemű, zömök megjelenésű, 5 kg körüli thüringiai színű, holland gént hordozó bak képviselte, valamint néhány csincsilla színű anyanyúl (lásd alább). A helyzet mérlegelése után arra a következtetésre jutottam, hogy a rendelkezésemre álló génekből a legérdekesebb, legegyedibb szín, amit kihozhatok, az az úgynevezett sallander színváltozat lesz, így immár céltudatosan nekifoghattam a a tenyésztésnek.

A thüringiai bak

A kiinduló állomány egyik csincsilla színű nősténye

Bő fél évembe és egy generációnyi nyúlamba került, amíg a thüringiai bak és a csincsilla színű anyák frigyéből származó kölykök keresztezésével - tehát intenzív, 2:2-es rokontenyésztéssel - sikerült a összehoznunk egy sallander színű kölyköt. A véletlen úgy hozta, hogy nem a nálam tartott nyulak valamelyike, hanem a helyhiány miatt apósomhoz kihelyezett állomány egyik anyanyúla hozta világra ezt a kölyköt, így tulajdonképpen az első székely nyúl nem Csíkpálfalvához, hanem Csíkszentmártonhoz köthető.

Féltő gonddal neveltük fel ezt a kissé pigmentálatlan, de azért mégiscsak ízig-vérig sallander színű nyuszit és amire elérkezett az államivzsgám ideje, kifejezetten szép, robusztus bakká cseperedett. Olyannyira, hogy kiérdemelte az I. Sall nevet és visszakeresztezve néhány nagynénjével (figyelem, a kölykök génállományát 50%-a a thüringiai bak teszi ki), nemzett is néhány sallander színű utódot, amelyek később a fajta alappilléreinek bizonyultak. I. Sall, valamint az ő ágyékából származó néhány sallander színű kölyök bőven elegendőnek bizonyult az államvizsga dolgozatom megvédéséhez, és az egyetem málháitól megszabadulva nekifoghattam az igazi munkának, a székely nyúl kitenyésztésének.   

I. Sall

I. Sall fiai különböző nőstényektől