VI. Fejezet - A kosorrúak

Amint már a IV. Fejeztben is utaltam rá, az alacsony egyedszám miatt a székely nyúlnak folyamatosan szüksége volt, van és valószínűleg még hosszú ideig lesz is vérfrissítésre. Ehhez elsősorban olyan nyulakra van szükség, amelyek genetikailag közel állnak a sallander színhez (thüringiai, frosty, self chin lenne az ideális, de a csincsilla, sárga és fekete szín is jól használható), valamint méreteikben, húsformáikban is jól illeszkednek, esetleg még javítanak is a fajtán.

  

2012-ben úgy döntöttem, hogy egy kékthüringiai (izabella) színű kosorrú bakot is bevonok a székely nyúl kitenyésztésébe. Erre két okom is volt: egyrészt szerettem volna egy kísérletet tenni a kék sallander szín létrehozására, másrészt pedig meg akartam próbálni átcsempészni valamit a kosorrúak gyönyörű húsformáiból a székely nyúlba. Természetesen tisztában voltam vele, hogy a fülek állását teljesen elrontom ezzel a keresztezéssel (ennek következtében napjainkban is a lógó fül az egyik leggyakoribb küllemhiba a fajtában), de vállaltam a kockázatot. A kiválasztott bak Trisztán névre hallgatott és a székely anyákkal pároztatva életerős, nagyon jó növekedési erélyű, thüringiai színű kölyköket nemzett. A füleik ugyan össze-vissza lógtak, de azért sikerült kiválasztanom közülük egy formás bakot, akit Bandi névre kereszteltem. Neki már 50%-ban megfelelő színű, azaz sallander színű utódai születtek és közülük került ki két igen fontos anyanyúlam is, Lelle valamint Pára. Mindkettő örökölte apja recesszíven hordozott kék allélját is (Dd), aminek a későbbiekben még nagy jelentősége volt.

Trisztán

 

Bandi

Lelle

A kezdeti sikereken felbuzdulva, egy újabb kosorrús keresztezést is összehoztam, amely még az elsőnél is sikeresebb lett. Egy frosty színű, de recesszíven feketét és havannát is hordozó (teljes génképlete:achi a bb Cc DD Gg), Rizsa nevű kosorrú bakkal párosítottam le Szeplőt és az elvárásoknak megfelelően két sallander színű kölyök is lett az alomban. Mindkettő nőstény volt, és a füleiket is egész szépen tartották. A Mystral nevűt megtartottam magamnak és később rengeteg jó minőségű utódot sikerült fognom tőle (V. Sall, Mimi, Menyét, Kakaó), a Siesta névre hallgatót pedig Tusnádra ajándékoztam , ahol ő is egy szép kis családot alapított. Mint később kiderült, mindkét nőstény örökölte apja recesszív havanna allélját (Cc), ami később nagy segítségünkre volt a havanna sallander szín létrehozásában.

Rizsa

Mystral

A harmadik és vélhetően utolsó kosorrú bak, amit felhasználtam a székely nyúl kitenyésztésében, egy Cuba névre hallgató, havanna színű, de sárgát és csincsillát is hordozó nyúl volt (A achi Bb cc DD gg). Ludmillát párosítottam vele, és bár sallander színű utód nem született, azért csak meghagytam egy kék szemű fekete (self chin) bakocskát, aki a Ludovic nevet kapta. Ez a bak, bár lekonyuló fülei miatt nem volt egy igazán mutatós nyúl, gyönyörű, kerek fejű, 50%-ban sallander színű utódokat nemzett. Közülük a legfontosabb egy Döbrögi nevű bak volt, akitől rengeteg kölyök született és maradt tenyésztésben nálam is, majd új gazdához kerülve, Csobotfalván is szép munkát végzett. Havanna hordozóként (Cc) igen fontos szerepe volt az első havanna sallander példányok létrehozásában. Döbrögi lánytestvére, Nymeria szintén megtalálható néhány székely nyúl felmenői között.

Cuba

Ludovic

Döbrögi

Összegezve a kosorrú keresztezések tapasztalatait, elmondhatom, hogy nekik köszönhetően a vérfrissítés mellett sikerült javítanunk a húsformákon, kb. 0.5 kg-mal megnövekedett a fajta átlagos testtömege, valamint segítségükkel létrehoztam egy új színváltozatot, a havanna sallandert is. A projekt egyetlen hátránya az újra meg újra jelentkező lógó fülek, ezért a jövőben valószínűleg már nem fogok kosorrú vért vinni a székely nyúlakba, de úgy gondolom, hogy a fent említett keresztezésekre szükség volt és a fajta előnyére váltak.