Intermezzo

Hosszú szünet után megpróbálok visszatérni a székely nyulakról szóló blog írásához, és mindjárt egy igen fontos beszámolóval kezdem. A székely nyulak és tenyésztőik, leküzdve minden apró akadályt és nehézséget, az előzetes terveknek megfelelően részt tudtak venni a Dániában, Herningben megrendezett Európa Kiállításon, a fogadtatásuk pedig minden várakozást meghaladóan pozitív volt.

Na de kezdjük az elejéről  a dolgokat! A székely nyulat 2016 januárjában, az erdélyi órással és a kolozsvári nyúllal közösen bemutattuk Bukarestben egy standardizáló bizottságnak, amely egy felületes szemlét és egy elmélyült svédasztalos beszélgetést követően, hivatalosan is elismerte a három fajtát, melynek megerősítéseként három bizonyítványt is kibocsátott. 

A három romániai fajta képviselete Bukarestben. Balról jobbra: Ioan Valentin Petrescu-Mag, Octavian Ciucaș, Botha Miklós, Rákossy Zsigmond

Ezt követően magától adódott a következő célkitűzés, mégpedig a nemzetközi porondon való bemutatkozás. Az erdélyi óriás és a kolozsvári nyúl már a 2012-es leipzigi, meg a 2015-ös metzi Európa Kiállításokon is részt vett, így az ők pozitív tapasztalataikban bízva készültünk a 2018-as herningi kiállításra. A célunk az volt, hogy minimum 20 darab fekete szallander nyúllal vegyünk részt az eseményen, ugyanis ez volt az alapfeltétele annak, hogy egy fajtát díjazzanak. A havanna szallander és kék szallander színeket mellőztük; próbáltunk minél egységesebb képet festeni a fajtáról, ezen pedig nem segített volna, ha egyszerre mindhárom színváltozatot bemutatjuk.

A székely nyulat hivatalosan is elismerő bizonyítvány

A felkészülés első percétől nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobb problémánk a létszámmal lesz. Kiállítható minőségű székely nyúl ugyan kerülne szép számmal, de olyan tenyésztő aki vállalja a felkészüléssel járó rengeteg munkát, az anyagi terheket, meg azt, hogy a legszebb nyulai esetleg nem érnek haza élve a hosszú útról,  igencsak kevés akadt. 2018 tavaszától a szeptemberi nevezési határidőig fokozatosan morzsolódtak le a tenyésztők, míg végül egy négy fős csapat maradt, név szerint Deák Győző, Fazakas Alpár, Simon Kató Barna és Rákossy Zsigmond. Néhány napig úgy tűnt, hogy nem is lesz meg a 20 fős keret, mindössze 18 székely nyúl szerepelt a nevezési lapon, míg végül egy utolsó napi nevezéssel összejött a hiányzó két nyúl is. A benevezési bonyodalmak következtében Simon Kató Barna neve sajnos nem került be a katalógusba, pedig nyulai igen szépen szerepeltek a kiálltáson.

Az indulás napja 2018 november 5-re, egy hétfő hajnalra esett. A nyulakra egy közel 2500 km-es út várt, amelyet másfél nap alatt tettek meg. A rutinosabb kiállítók tapasztalatai alapján úgy számoltunk, hogy nyulaink  a hosszú, kimerítő úton 400-500 grammot is veszítenek majd a tömegükből, így kellemes meglepetésként ért, hogy minden nyúl egészségesen megérkezett Dániába és a mérleg az esetek nagy többségében csak 100-200 grammos fogyásról árulkodott. Ez számomra azt jelzi, hogy a nyulak nagyon jól fel voltak készítve az útra, és az igénybevevő körülmények között is nyugodtak maradtak, táplálkoztak.

A 95,5 pontos Európa Bajnok nőstény. Fazakas Alpár tulajdona.

A bírálatok szerdán kezdődtek és Sárvári Attila, valamint Grabán Zsolt tenyésztőtársainknak köszönhetően  hamarosan az eredményeket is tudtuk. Az elért pontszámok ugyan nem nagyok, de számunkra már az is nagy eredmény volt, hogy a fajtát komolyan vették és lebírálták. Az csak hab a tortán, hogy egyéniben és kollekcióban is kaptunk európa bajnoki címet, előbbiben Fazakas Alpár ért a csúcsra egy 95,5 pontos nősténnyel, utóbbiban Deák Győző 374 pontos kollekciója nyert. Továbbá kaptunk ígéretet arra is, hogy hivatalosan is elfogadja a székely nyulat az Európa Bizottság és a fajta bekerül a következő standard könyvbe is.

 

A bajnok nőstény bírói lapja

A kiállítás több tanulsággal is járt számunkra. Három nyulunkat is kizárták fehér köröm miatt, így erre az elhanyagolt aspektusra a jövőben érdemes lesz odafigyelni. A kívánatos a fekete szallander esetében a palaszínű köröm, míg a kék szallander és a havanna szallander esetében egy világosabb árnyalat is megengedett, fehér azonban ne legyen. Továbbá azt is megállapíthattuk, hogy nem kell tartanunk a nyugat elutasításától, a nyulainkat nem kezelték alsóbbrendűként, szeretettel fogadták, a bírálat során komolyan vették őket. Végezetül pedig megtudtuk, hogy a német bírók sem tévedhetetlenek, ugyanis egy kizáró jellegű hibával rendelkező, tokás székely bak 94 ponttal végzett.

Az Európa Bajnok kollekció bírói lapja. A tulajdonos Deák Győző.

Összegezve a dolgokat, úgy gondolom, hogy hatalmas fegyvertény volt, hogy részt tudtunk venni az Európa Kiállításon, és hogy a székely nyulat  teljes értékű fajtaként kezelték. Ebből a sikerből erőt merítve, a következő célként azt tűztük ki, hogy a 2021-ben, Bécs közelében megrendezett Európa Kiállításon mindhárom színváltozatból bemutatunk 20-20 példányt. Bízom benne, hogy sokan lesznek, akik csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez, hiszen 60 darab székely nyúl kiállítása csak komoly összefogással lehetséges. És ne feledjétek, egy Európa Kiállításra már évekkel előtte el kell kezdeni a tudatos felkészülést!

VIII. Fejezet - III. Sall ifjúságának gyümölcsei

Az V. Fejezetben már említettem, hogy III. Sall csodálatos karriernek nézett elébe mielőtt az orchidoptosis és a vele járó meddőség beárnyékolta az életét. Később ugyan a szabadságnak és a sok mozgásnak köszönhetően meggyógyult, de ez a kellemetlen epizód két jól elkülöníthető részre szakított a pályafutását. Ebben a fejezetben az ifjúságát és az abból az időszakból származó utódait szeretném részletesen bemutatni, ami azért is lesz nagyon egyszerű, mert mindössze egy alom maradt fenn ebből a periódusból.

III. Sall egy évesen

Az alom anyja Nelly volt, egy holland rajzolatú sallander nőstény, aki szintén II. Sall lánya volt, így tulajdonképpen egy szoros rokontenyésztésről beszélhetünk. A kölykök között volt néhány holland tarka is, amelyeket kiselejteztem, így maradt három - egy bak és két nőstény - amelyekkel számolhattam a tenyésztés során. A bak természetesen a IV.Sall nevet kapta, a szebbik nőstény pedig bibircsókra emlékeztető duzzanata miatt a Bibircs nevet érdemelte ki. A másik nőstényt, Krisztinát elajándékoztam Csíkszeredába, ahol a feledés homályába merült.

Nelly

IV. Sall eleinte semmi kiemelkedőt nem mutatott, kissé karcsú volt, látszólag nem hozta apja szép, kerek fejét. Közel egy év kellett neki ahhoz, hogy beérjen és megmutassa, hogy mi is van benne. Akkorra azonban olyan szépen összeállt a kép, hogy tulajdonképpen azóta sem sikerült egy hasonlóan jó kiállású, elegáns, pózolni szerető bakot előállítanom. Az igazi erőssége az állása, meg a fültartása volt, de a méretei miatt sem kellett szégyenkeznie, kifejlett korában a 6 kg-mal kacérkodott. A mai napig őt tartom az ideális székely nyúl megtestesítőjének, ha valaki azt szeretné tudni, hogy miként is kell elképzelni a fajtát, akkor a róla készült fotókat szoktam megmutatni. Színben ugyan azóta sokat javítottunk, de testtartásban verhetetlen. Sajnos nagyon kevés utód maradt hátra tőle, ezekről majd egy másik fejezetben beszélek részletesebben.

IV. Sall négy hónaposan

IV. Sall egy évesen

Bibircs ugyan sosem tudott a testvére szintjére emelkedni, főként a testtartását tekintve, de azért ő sem vált a fajta szégyenévé. Egy viszonylag nagy testű, jól pigmentált és jó anyai tulajdonságokkal megáldott nőstény lett belőle. Fő érdeme a bécsi kék projektben való részvétele volt, amelyről a következő fejezetben fogok bővebben írni. Később Lázárfalvára került, ahol egyetlen nőstény kölyköt hagyott maga után.

Bibircs

IV. Sall sikerességére alapozva bátran kijelenthetem, hogy nagy kár lett volna, ha III. Sall nem gyógyul ki az orchidoptosis-ból és nem hagy több utódot maga után. Szerencsére azonban a helyrejött és 2015-ben öt alomnak is ő lett az apja, jobbnál jobb kölyköket nemzve. Ha egyszer végleg leáldoz III. Sall csillaga, akkor erről a szép és eredményes öregkoráról is írok majd egy összefoglalót. 

VII. Fejezet - Standard

Minden fajtának szüksége van egy pontos leírásra, standardra, amely mutatja a tenyésztőknek a követendő/megtartandó irányt és amely a tenyészegyedek kiválogatásához, értékeléséhez is alapul szolgál. A székely nyúl standardja ugyan - fiatal fajtáról lévén szó - még nincs kőbe vésve, apróbb módosítások még történhetnek (főként ha figyelembe vesszük, hogy olyan régi, jól rögzített fajtáknak, mint amilyena német óriás is, rendszeresen újítanak a fajtaleírásán), de úgy gondolom, hogy már elég jól összefoglalja azt, hogy milyennek is kellene lennie egy igazi székely nyúlnak.

IV. Sall - egy ideális küllemű bak

1. Testalkat:
A test enyhén megnyúlt, hengeres, elől és hátul egyformán széles. A hát kissé ívelt, jól fejlett izomzattal rendelkezik. A mellkas széles. A nyak rövid és erős.  A lábak közepes hosszúságúak, vékony csontozatúak. Az összkép egy erőteljes, jól izmolt, de semmiképp sem durva, darabos nyulat mutat.

2. Testtömeg:
A kifejlett példányok minimális testtömege 4.0 kg, az ideális azonban 5.0 kg feletti.  A maximális megengedett testtömeg 6.0 kg.

3. Szőrzet:
A szőrzet közepes hosszúság (3.0-3.5 cm),  sűrű aljszőrzettel kiegészítve.

4. Fej és fül:
A fej finom vonalú, közepesen széles homlokkal és mérsékelten fejlett pofákkal. Az orrhát enyhén ívelt. A nemi dimorfizmus nyilvánvaló. A fülek 12-14 cm hosszúak, szűk kagylójúak, szőrrel borítottak, a végeik enyhén elhegyesednek.  A szemek élénkek, sötétszürke színűek.  A havanna-sallander színváltozatnál a világosabb szemszín a kívánatos.

5. Szín:
A fedőszőr színe sötétszürke. A háton világosabb, az oldalakon és a végtagokon fokozatosan sötétebbé válik. Az összkép a fekete szőrvégekből, és a fehér aljszörzet keveredéséből áll össze. Elfogadott színváltozat a havanna sallander is, ahol a szőrvégek havanna/csokoládé színűek.

6. Árnyaltság:
A székely nyúl fejét egy sötét színű maszk övezi, amely azonban nem lehet annyira kiterjedt, hogy a fej feketének hasson.  Ideális esetben nem haladja meg a szemek magasságát, ezáltal a homlok világosabb marad. A fülek, lábak, farok szintén sötétebb árnyalatúak.  A test két oldalán és a hátsó combokon egy sötét sáv fut végig, amely lágyan beleolvad a hát színébe, nem kívánatos az éles határvonal.

VI. Fejezet - A kosorrúak

Amint már a IV. Fejeztben is utaltam rá, az alacsony egyedszám miatt a székely nyúlnak folyamatosan szüksége volt, van és valószínűleg még hosszú ideig lesz is vérfrissítésre. Ehhez elsősorban olyan nyulakra van szükség, amelyek genetikailag közel állnak a sallander színhez (thüringiai, frosty, self chin lenne az ideális, de a csincsilla, sárga és fekete szín is jól használható), valamint méreteikben, húsformáikban is jól illeszkednek, esetleg még javítanak is a fajtán.

  

2012-ben úgy döntöttem, hogy egy kékthüringiai (izabella) színű kosorrú bakot is bevonok a székely nyúl kitenyésztésébe. Erre két okom is volt: egyrészt szerettem volna egy kísérletet tenni a kék sallander szín létrehozására, másrészt pedig meg akartam próbálni átcsempészni valamit a kosorrúak gyönyörű húsformáiból a székely nyúlba. Természetesen tisztában voltam vele, hogy a fülek állását teljesen elrontom ezzel a keresztezéssel (ennek következtében napjainkban is a lógó fül az egyik leggyakoribb küllemhiba a fajtában), de vállaltam a kockázatot. A kiválasztott bak Trisztán névre hallgatott és a székely anyákkal pároztatva életerős, nagyon jó növekedési erélyű, thüringiai színű kölyköket nemzett. A füleik ugyan össze-vissza lógtak, de azért sikerült kiválasztanom közülük egy formás bakot, akit Bandi névre kereszteltem. Neki már 50%-ban megfelelő színű, azaz sallander színű utódai születtek és közülük került ki két igen fontos anyanyúlam is, Lelle valamint Pára. Mindkettő örökölte apja recesszíven hordozott kék allélját is (Dd), aminek a későbbiekben még nagy jelentősége volt.

Trisztán

 

Bandi

Lelle

A kezdeti sikereken felbuzdulva, egy újabb kosorrús keresztezést is összehoztam, amely még az elsőnél is sikeresebb lett. Egy frosty színű, de recesszíven feketét és havannát is hordozó (teljes génképlete:achi a bb Cc DD Gg), Rizsa nevű kosorrú bakkal párosítottam le Szeplőt és az elvárásoknak megfelelően két sallander színű kölyök is lett az alomban. Mindkettő nőstény volt, és a füleiket is egész szépen tartották. A Mystral nevűt megtartottam magamnak és később rengeteg jó minőségű utódot sikerült fognom tőle (V. Sall, Mimi, Menyét, Kakaó), a Siesta névre hallgatót pedig Tusnádra ajándékoztam , ahol ő is egy szép kis családot alapított. Mint később kiderült, mindkét nőstény örökölte apja recesszív havanna allélját (Cc), ami később nagy segítségünkre volt a havanna sallander szín létrehozásában.

Rizsa

Mystral

A harmadik és vélhetően utolsó kosorrú bak, amit felhasználtam a székely nyúl kitenyésztésében, egy Cuba névre hallgató, havanna színű, de sárgát és csincsillát is hordozó nyúl volt (A achi Bb cc DD gg). Ludmillát párosítottam vele, és bár sallander színű utód nem született, azért csak meghagytam egy kék szemű fekete (self chin) bakocskát, aki a Ludovic nevet kapta. Ez a bak, bár lekonyuló fülei miatt nem volt egy igazán mutatós nyúl, gyönyörű, kerek fejű, 50%-ban sallander színű utódokat nemzett. Közülük a legfontosabb egy Döbrögi nevű bak volt, akitől rengeteg kölyök született és maradt tenyésztésben nálam is, majd új gazdához kerülve, Csobotfalván is szép munkát végzett. Havanna hordozóként (Cc) igen fontos szerepe volt az első havanna sallander példányok létrehozásában. Döbrögi lánytestvére, Nymeria szintén megtalálható néhány székely nyúl felmenői között.

Cuba

Ludovic

Döbrögi

Összegezve a kosorrú keresztezések tapasztalatait, elmondhatom, hogy nekik köszönhetően a vérfrissítés mellett sikerült javítanunk a húsformákon, kb. 0.5 kg-mal megnövekedett a fajta átlagos testtömege, valamint segítségükkel létrehoztam egy új színváltozatot, a havanna sallandert is. A projekt egyetlen hátránya az újra meg újra jelentkező lógó fülek, ezért a jövőben valószínűleg már nem fogok kosorrú vért vinni a székely nyúlakba, de úgy gondolom, hogy a fent említett keresztezésekre szükség volt és a fajta előnyére váltak.

V. Fejezet - II. Sall hagyatéka

II. Sall egy egészen formás, temperamentumos bak volt, a recesszív holland tarka alléljától eltekintve szinte hibátlan. Ennek ellenére, a generáció-intervallum csökkentésének érdekében elég rövid karriert engedélyeztem neki. Amint legsikeresebb fia, III. Sall elérte az ivarérett kort, már adtam is át a kerítésen a szomszédnak, hogy ott is besegítsen a tenyésztésbe. Sajnos a szomszédban hozzá illő nőstények hiányában már nem tudott maradandót alkotni, de szerencsére nálam hátrahagyott néhány kiváló utódot, akikről a következőkben egy kicsit bővebben is beszámolok.

Amint a királyi családokban is az első szülött fiú a legnevezetesebb, azonképpen II. Sall-nek is a korábban már emlegetett Okoskától származó, első sallander színű fia lett a legértékesebb utódja. III. Sall-ről már egész fiatal korában látni lehetett, hogy hatalmas termetű lesz, hiszen húgait három hónaposan is 30-40 dkg-mal verte. Kifejlett korára 6.3 kg-ot mutatott alatta a mérleg, húsformái pedig leginkább anyai nagyapjára, Hitlerre emlékeztettek. Ilyen ígéretes kezdet után kellemetlenül érintett, amikor felfedeztem, hogy heresüllyedése (orchidoptosis-a) van és ennek következtében terméketlenné is lett. Szerencsére ekkor már volt utódom tőle, de azért nem akartam lemondani róla, így kivettem a ketrecéből és szabadon engedtem. Ennek már lassan három éve, de III. Sall még mindig szabadon jár-kel az udvarban, vidám, életerős nyúl, a heréi visszahúzódtak és néhány hete is sikeresen nemzett utódokat.

III. Sall fénykorában

II. Sall lányai közül öten is beírták a nevüket a székely nyúl történelmébe: Szeplőt és a csuszlival nevelt Dorkát már az előző fejzetben is megemlítettem. Szeplő kifejezetten eredményes nőstény volt: négy almot nevelt fel és ezekből összesen négy fontosabb utóddal is gazdagította a fajtát: Bandi, Siesta, Mystral és Luca, mind meghatározó tagjai lettek a csapatnak. Dorkának ezzel szemben csak egyetlen lánya, Ayra maradt fenn, de a későbbiekben ő is kiemelkedő utódoknak lett a szülőanyja.

Szeplő

II. Sall és Mosó Sall frigyéből két alom is lett, az elsőből a holland tarka rajzolatú Lámpás Sall, a másodikból pedig a szintén holland tarkára sikeredett Nelly, valamint Márti származott. Közülük Nelly futotta be a legfényesebb karriert, hiszen az ő méhében fogant meg az a nyuszi, aki később IV. Sall néven vált a fajta ikonikus alakjává, valamint Bibircs, Pára és Homály nevű lányai is sok utódot nemzettek. Ugyanakkor Márti is megérdemel néhány szót, hiszen az ő lánya az a Lelle, aki a 2014-es év egyik legmeghatározóbb nősténye lett. Ezzel szemben Lámpás Sall-t még fiatal korában átadtam egy vállalkozó kedvű tenyésztőnek és ott nem tudott értékelhető minőségű utódokat hátrahagyni.

Nelly

 

Márti

A fentiekből láthatjuk, hogy II. Sall igen eredményes és termékeny bak volt, s bár a holland tarkasággal néha meggyűjtötte a bajomat, végül ettől is sikerült megszabadulnunk. Napjainkban már csak elvétve születik néhány holland rajzolatú nyuszi.