VII. Fejezet - Standard

Minden fajtának szüksége van egy pontos leírásra, standardra, amely mutatja a tenyésztőknek a követendő/megtartandó irányt és amely a tenyészegyedek kiválogatásához, értékeléséhez is alapul szolgál. A székely nyúl standardja ugyan - fiatal fajtáról lévén szó - még nincs kőbe vésve, apróbb módosítások még történhetnek (főként ha figyelembe vesszük, hogy olyan régi, jól rögzített fajtáknak, mint amilyena német óriás is, rendszeresen újítanak a fajtaleírásán), de úgy gondolom, hogy már elég jól összefoglalja azt, hogy milyennek is kellene lennie egy igazi székely nyúlnak.

IV. Sall - egy ideális küllemű bak

1. Testalkat:
A test enyhén megnyúlt, hengeres, elől és hátul egyformán széles. A hát kissé ívelt, jól fejlett izomzattal rendelkezik. A mellkas széles. A nyak rövid és erős.  A lábak közepes hosszúságúak, vékony csontozatúak. Az összkép egy erőteljes, jól izmolt, de semmiképp sem durva, darabos nyulat mutat.

2. Testtömeg:
A kifejlett példányok minimális testtömege 4.0 kg, az ideális azonban 5.0 kg feletti.  A maximális megengedett testtömeg 6.0 kg.

3. Szőrzet:
A szőrzet közepes hosszúság (3.0-3.5 cm),  sűrű aljszőrzettel kiegészítve.

4. Fej és fül:
A fej finom vonalú, közepesen széles homlokkal és mérsékelten fejlett pofákkal. Az orrhát enyhén ívelt. A nemi dimorfizmus nyilvánvaló. A fülek 12-14 cm hosszúak, szűk kagylójúak, szőrrel borítottak, a végeik enyhén elhegyesednek.  A szemek élénkek, sötétszürke színűek.  A havanna-sallander színváltozatnál a világosabb szemszín a kívánatos.

5. Szín:
A fedőszőr színe sötétszürke. A háton világosabb, az oldalakon és a végtagokon fokozatosan sötétebbé válik. Az összkép a fekete szőrvégekből, és a fehér aljszörzet keveredéséből áll össze. Elfogadott színváltozat a havanna sallander is, ahol a szőrvégek havanna/csokoládé színűek.

6. Árnyaltság:
A székely nyúl fejét egy sötét színű maszk övezi, amely azonban nem lehet annyira kiterjedt, hogy a fej feketének hasson.  Ideális esetben nem haladja meg a szemek magasságát, ezáltal a homlok világosabb marad. A fülek, lábak, farok szintén sötétebb árnyalatúak.  A test két oldalán és a hátsó combokon egy sötét sáv fut végig, amely lágyan beleolvad a hát színébe, nem kívánatos az éles határvonal.

VI. Fejezet - A kosorrúak

Amint már a IV. Fejeztben is utaltam rá, az alacsony egyedszám miatt a székely nyúlnak folyamatosan szüksége volt, van és valószínűleg még hosszú ideig lesz is vérfrissítésre. Ehhez elsősorban olyan nyulakra van szükség, amelyek genetikailag közel állnak a sallander színhez (thüringiai, frosty, self chin lenne az ideális, de a csincsilla, sárga és fekete szín is jól használható), valamint méreteikben, húsformáikban is jól illeszkednek, esetleg még javítanak is a fajtán.

  

2012-ben úgy döntöttem, hogy egy kékthüringiai (izabella) színű kosorrú bakot is bevonok a székely nyúl kitenyésztésébe. Erre két okom is volt: egyrészt szerettem volna egy kísérletet tenni a kék sallander szín létrehozására, másrészt pedig meg akartam próbálni átcsempészni valamit a kosorrúak gyönyörű húsformáiból a székely nyúlba. Természetesen tisztában voltam vele, hogy a fülek állását teljesen elrontom ezzel a keresztezéssel (ennek következtében napjainkban is a lógó fül az egyik leggyakoribb küllemhiba a fajtában), de vállaltam a kockázatot. A kiválasztott bak Trisztán névre hallgatott és a székely anyákkal pároztatva életerős, nagyon jó növekedési erélyű, thüringiai színű kölyköket nemzett. A füleik ugyan össze-vissza lógtak, de azért sikerült kiválasztanom közülük egy formás bakot, akit Bandi névre kereszteltem. Neki már 50%-ban megfelelő színű, azaz sallander színű utódai születtek és közülük került ki két igen fontos anyanyúlam is, Lelle valamint Pára. Mindkettő örökölte apja recesszíven hordozott kék allélját is (Dd), aminek a későbbiekben még nagy jelentősége volt.

Trisztán

 

Bandi

Lelle

A kezdeti sikereken felbuzdulva, egy újabb kosorrús keresztezést is összehoztam, amely még az elsőnél is sikeresebb lett. Egy frosty színű, de recesszíven feketét és havannát is hordozó (teljes génképlete:achi a bb Cc DD Gg), Rizsa nevű kosorrú bakkal párosítottam le Szeplőt és az elvárásoknak megfelelően két sallander színű kölyök is lett az alomban. Mindkettő nőstény volt, és a füleiket is egész szépen tartották. A Mystral nevűt megtartottam magamnak és később rengeteg jó minőségű utódot sikerült fognom tőle (V. Sall, Mimi, Menyét, Kakaó), a Siesta névre hallgatót pedig Tusnádra ajándékoztam , ahol ő is egy szép kis családot alapított. Mint később kiderült, mindkét nőstény örökölte apja recesszív havanna allélját (Cc), ami később nagy segítségünkre volt a havanna sallander szín létrehozásában.

Rizsa

Mystral

A harmadik és vélhetően utolsó kosorrú bak, amit felhasználtam a székely nyúl kitenyésztésében, egy Cuba névre hallgató, havanna színű, de sárgát és csincsillát is hordozó nyúl volt (A achi Bb cc DD gg). Ludmillát párosítottam vele, és bár sallander színű utód nem született, azért csak meghagytam egy kék szemű fekete (self chin) bakocskát, aki a Ludovic nevet kapta. Ez a bak, bár lekonyuló fülei miatt nem volt egy igazán mutatós nyúl, gyönyörű, kerek fejű, 50%-ban sallander színű utódokat nemzett. Közülük a legfontosabb egy Döbrögi nevű bak volt, akitől rengeteg kölyök született és maradt tenyésztésben nálam is, majd új gazdához kerülve, Csobotfalván is szép munkát végzett. Havanna hordozóként (Cc) igen fontos szerepe volt az első havanna sallander példányok létrehozásában. Döbrögi lánytestvére, Nymeria szintén megtalálható néhány székely nyúl felmenői között.

Cuba

Ludovic

Döbrögi

Összegezve a kosorrú keresztezések tapasztalatait, elmondhatom, hogy nekik köszönhetően a vérfrissítés mellett sikerült javítanunk a húsformákon, kb. 0.5 kg-mal megnövekedett a fajta átlagos testtömege, valamint segítségükkel létrehoztam egy új színváltozatot, a havanna sallandert is. A projekt egyetlen hátránya az újra meg újra jelentkező lógó fülek, ezért a jövőben valószínűleg már nem fogok kosorrú vért vinni a székely nyúlakba, de úgy gondolom, hogy a fent említett keresztezésekre szükség volt és a fajta előnyére váltak.

V. Fejezet - II. Sall hagyatéka

II. Sall egy egészen formás, temperamentumos bak volt, a recesszív holland tarka alléljától eltekintve szinte hibátlan. Ennek ellenére, a generáció-intervallum csökkentésének érdekében elég rövid karriert engedélyeztem neki. Amint legsikeresebb fia, III. Sall elérte az ivarérett kort, már adtam is át a kerítésen a szomszédnak, hogy ott is besegítsen a tenyésztésbe. Sajnos a szomszédban hozzá illő nőstények hiányában már nem tudott maradandót alkotni, de szerencsére nálam hátrahagyott néhány kiváló utódot, akikről a következőkben egy kicsit bővebben is beszámolok.

Amint a királyi családokban is az első szülött fiú a legnevezetesebb, azonképpen II. Sall-nek is a korábban már emlegetett Okoskától származó, első sallander színű fia lett a legértékesebb utódja. III. Sall-ről már egész fiatal korában látni lehetett, hogy hatalmas termetű lesz, hiszen húgait három hónaposan is 30-40 dkg-mal verte. Kifejlett korára 6.3 kg-ot mutatott alatta a mérleg, húsformái pedig leginkább anyai nagyapjára, Hitlerre emlékeztettek. Ilyen ígéretes kezdet után kellemetlenül érintett, amikor felfedeztem, hogy heresüllyedése (orchidoptosis-a) van és ennek következtében terméketlenné is lett. Szerencsére ekkor már volt utódom tőle, de azért nem akartam lemondani róla, így kivettem a ketrecéből és szabadon engedtem. Ennek már lassan három éve, de III. Sall még mindig szabadon jár-kel az udvarban, vidám, életerős nyúl, a heréi visszahúzódtak és néhány hete is sikeresen nemzett utódokat.

III. Sall fénykorában

II. Sall lányai közül öten is beírták a nevüket a székely nyúl történelmébe: Szeplőt és a csuszlival nevelt Dorkát már az előző fejzetben is megemlítettem. Szeplő kifejezetten eredményes nőstény volt: négy almot nevelt fel és ezekből összesen négy fontosabb utóddal is gazdagította a fajtát: Bandi, Siesta, Mystral és Luca, mind meghatározó tagjai lettek a csapatnak. Dorkának ezzel szemben csak egyetlen lánya, Ayra maradt fenn, de a későbbiekben ő is kiemelkedő utódoknak lett a szülőanyja.

Szeplő

II. Sall és Mosó Sall frigyéből két alom is lett, az elsőből a holland tarka rajzolatú Lámpás Sall, a másodikból pedig a szintén holland tarkára sikeredett Nelly, valamint Márti származott. Közülük Nelly futotta be a legfényesebb karriert, hiszen az ő méhében fogant meg az a nyuszi, aki később IV. Sall néven vált a fajta ikonikus alakjává, valamint Bibircs, Pára és Homály nevű lányai is sok utódot nemzettek. Ugyanakkor Márti is megérdemel néhány szót, hiszen az ő lánya az a Lelle, aki a 2014-es év egyik legmeghatározóbb nősténye lett. Ezzel szemben Lámpás Sall-t még fiatal korában átadtam egy vállalkozó kedvű tenyésztőnek és ott nem tudott értékelhető minőségű utódokat hátrahagyni.

Nelly

 

Márti

A fentiekből láthatjuk, hogy II. Sall igen eredményes és termékeny bak volt, s bár a holland tarkasággal néha meggyűjtötte a bajomat, végül ettől is sikerült megszabadulnunk. Napjainkban már csak elvétve születik néhány holland rajzolatú nyuszi.

IV. Fejezet - Hitler, a kaliforniai

Aki figyelmesen olvasta a blogomat az észrevehette, hogy milyen aprócska populációból indult is ki a székely nyúl, így nem lepődhet meg azon sem, hogy már az első év elteltével idegen vér bevitelére szorultam a túlságosan szoros rokontenyésztés elkerülése érdekében. A kiválasztott egy kaliforniai bak lett, amely az ismert fasiszta diktátorra hajazó hetyke, fekete bajuszának köszönhetően a Hitler nevet kapta. Ez egy nagyon jó kötésű, zömök, rövid bak volt, kitűnő húsformákkal és takarmány-értékesítő képességgel megáldva. Csúcsformában 5 kg körül mozgott, így méretben talált a székely nyulakkal, és mivel színgenetikailag is egészen jól illeszkedett a sallanderhez (homozigóta self, valamint a csincsillával szemben recesszív allél az A locuson), ezért nem volt más hátra, mint lehozni néhány almot tőle.

Hitler

Több anyanyúllal is próbálkoztunk, amiből végül egy egész seregre való Hitlerjugend született, de a székely nyúl megformálásában csak egyetlen nőstény jutott maradandó szerephez, ő viszont oszlopos tagja lett a tenyészkeretnek. Okoskának hívták, mivel egy rendkívül eleven és találékony nyúl volt. Apja kaliforniai színét örökölte, annyi különbséggel, hogy a fekete rajzolata fehér szőrszálakkal volt tűzdelve, ami értő szemek számára egyértelműen jelezte, hogy nem homozigóta self (gg), hanem heterozigóta (Gg) és íly módon tulajdonképpen agouti. Ez természetesen hátrányt jelentett, viszont anyja révén szerencsére sárga hordozó is volt (Bb), ezért sallander színű bakkal keresztezve az utódai 25%-ától még mindig megfelelő színt remélhettünk. 

Okoska, sötétebb orrú testvérével

Két alom született tőle, az egyik I.Sall-től, a második pedig nem mástól, mint II. Sall-től. Az előzetes számításoknak megfelelően mindkét alomban volt sallander színű kölyök, így összesen négy Hitler unokát is sikerült integrálnunk a székely nyúlba. Az első alomból a III. Fejezetben már említett Ludmilla nevű nőstény lett a kiválasztott, aki kifejezetten nagy termetű, szép színű anyanyúl volt, és később fontos szerepet kapott a havanna-sallander projektben (lásd később). A második alom felnevelésébe sajnos belepusztult Okoska, így a tíz napos árvák egy részét pipettával és kutyakölyköknek szánt tejporral próbáltuk meg felnevelni, a három legértékesebbnek tűnőt pedig dajkásítottuk.A három dajkásított kölyök egyikéből lett a fajta talán eddigi legmeghatározóbb bakja, III. Sall, két lánytestvére pedig  Szeplő és Szellő néven maradt fenn a krónikákban. Kettőjük közül csak Szeplőnek sikerült utódokat hátrahagyni, róla a későbbiekben még szót fogok ejteni.

Szeplő

 

A pipettázott kölykök sajnos kevésbé voltak szerencsések, közülük mindössze egy élte túl a kiképzést. Ő egy csincsilla színű nőstény volt és Dorka névre hallgatott. Mint színgenetikailag meglehetősen távol eső példánynak, nem szántunk neki szerepet a székely nyúl kitenyésztésében, de végül házi kedvencnek megmaradt és nem is bántuk meg, mert nagyon jó minőségű utódai lettek, amelyek a mai napig megtalálhatóak az állományunkban.

Dorka lánya, Ayra

Összegezve a fentieket, a Hitleres vérfrissítés kifejezetten sikeres volt, hiszen már az unokái is a célként kitűzött sallander színűek voltak, valamint a kaliforniai vérnek köszönhetően egyértelmű javulás látszott az anyai képességek meg a húsformák terén is.

III. Fejezet - I. Sall hagyatéka

Sajnos nem adatott hosszú élet a fajta megalapítójának, I. Sall-nek. Mindössze tíz hónapos volt, amikor egy figyelmetlenségből nyitva hagyott kapu és egy éppen arra járó új-foundlandi szuka összjátéka hirtelen véget vetett a karrierjének. Szerencsére, ekkorra már szaladgált néhány utódja az udvaromban, így nem kellett attól tartanom, hogy mindent elölről kell kezdenem.

A tragédia bekövetkeztekor három bak, valamint két nőstény állt rendelkezésemre, hogy tovább vigyem I. Sall vérét és folytassam a megkezdett munkát. Továbbá volt még egy nem sallander színű, de genotípusában megfelelő nőstényem is, aki még az ősi thüringiai bakra volt visszavezethető, és akiről a következő fejezetben fogok részletesebben írni. Természetes ilyen kis állomány mellett nem volt szükségem három bakra, így a legkisebbett kiselejteztem, egy másodiknak pedig mindössze egy párzást engedélyeztem, az viszont olyan sikeres volt, hogy ennek köszönhetően még most is jelen van a génállománya a székely nyulakban.

A legszebb, legjobban pigmnetált és legzömökebb bakot II. Sall-nek neveztem el és rá bíztam a munka nehezét. Volt egy apró fehér folt az orrán, ami azt jelezte, hogy recesszíven hordozza a holland tarkaság génjét is, ami később az utódaiban fel is ütötte néhányszor a fejét, tetszetős holland-sallandereket eredményezve. Sajnos II. Sall-ről mindössze egy fotó maradt fenn, amelyen kb. öt hetes, a székely nyúlban hagyott lenyomata azonban kitörölhetetlen; talán nincs is olyan törzskönyv, amelyet ne lehetne visszavezetni rá.

II. Sall öt hetesen

A két nőstényből a Ludmilla nevű volt a szebb, a sors viszont úgy hozta, hogy az intenzív mosakodási szokásai miatt Mosó Sall nevet kiérdemlő, kissé pigmnethiányos és izomszegény nőstény hagyott hátra több utódot. Mosó Sall szintén holland gén hordozó volt, amelyet két lányára is átörökített, Ludmilla pedig főként arról maradt emlékezetes, hogy egy havanna színű kosorrú bak segítségével sikeresen becsempészte a havanna gént a székely nyúlba. 

Ludmilla

Mosó Sall

II. Fejezet - Névválasztás, avagy miért székely a székely?

Az egyik leggyakrabban nekem szegezett kérdés, hogy miért adtam a székely jelzőt ennek a kialakulóban lévő nyúlfajtának, illetve, hogy miért gondolom, hogy szükség van ezekre a nyulakra?

Az államvizgám sikeres megvédése után úgy éreztem, hogy ha már másfél év áldozatos munkájával sikerült valami egyedit létrehoznom, akkor kár lenne azt veszendőben hagyni. Elhatároztam hát, hogy megtartom az I. Sall utódait, sőt, megpróbálom továbbtenyészteni őket és segítségükkel az egész nyúlállományomat sallander színűre formálni. Később jött az ötlet, hogy a különleges színükre és a falusi környezetből származó keverék őseiktől örökölt szívósságukra alapozva egy új fajtát is létrehozhatnék.

A székely emberek élete mindig is szorosan összefüggött a mezőgazdálkodással, állattenyésztéssel. Kevesen lehetnek közöttünk akik dédszüleinek, ükszüleinek nem az állatok jelentették a fő megélhetési forrást. Ennek ellenére azt láthatjuk, hogy nincs egyetlen nemzetközileg elfogadott állatfajtánk sem, míg tőlünk nyugatra - Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában - kis túlzással minden megyének van saját juh-, ló-, szarvasmarha-, vagy baromfifajtája. Ezt tulajdoníthatjuk annak is, hogy az itt élő embereket inkább a haszonelvűség vezérelte és nem törödtek az állatok küllemével, hibáztathatjuk a történelem által ránk zúdított viharokat is, de valószínűbb, hogy egyszerűen csak rossz önmenedzselésről van szó.

Szerencsére az elmúlt években Székelyföldön is érzékelni lehetett, hogy az emberek kezdik felismerni az itteni környezethez, éghajlathoz jól alkalmazkodott tájtípusokban rejlő értékeket és apró, de bíztató lépéseket tesznek a megmentésük érdekében. Ilyen kezdeményezések gyümölcse a nemrég napvilágot látott első - célzott tenyésztésből származó - székely csikó, valamint a kovásznai cigáják törzskönyveztetése is. Én is ennek a mozgalomnak a jegyében választottam nevet az új nyúlfajtának.

Székely ló

 

Kovásznai cigája

A székely nyúl ugyan nem tekinthet vissza olyan gazdag múltra, mint a fentebb említett két fajta, de elődeik a helyi őspopulációból származó, az itteni viszonyokhoz jól alkalmazkodott állatok voltak, ezért úgy gondolom, hogy joggal érezhetjük magunkénak a jelen különlegesebb színű, feljavított képviselőit is. S ha már a székely ember nyulat tart - és ugyan miért is ne tartana? - akkor egészen biztosan szívesebben ad enni esténként egy olyan állatnak, amelyet a sajátjának érezhet és amely jól bírja az olykor mostoha körülményeket is, mint egy érzékeny, tájidegen, messzi országokból származó új-zélandinak, kaliforniainak, vagy akár német óriásnak. Meggyőződésem, hogy a székely nyúl sok tenyésztőnek fog örömet okozni, és remélhetőleg még többeknek fog kedvet hozni, hogy belevágjon a nyúltenyésztésbe.

Székely nyúl